Hello!
Nem nagyon akarok kertelni, csapjunk egyből a lecsóba. Elindítottuk ezt a blogot egy lánnyal, akit a LifeTilt blog által ismertem meg. Együtt fogunk sportolni és diétázni, az eseményeket, hisztiket és következményeket pedig leírom ide. Ez egyrészt zseniális, mert dokumentálom a hibáinkat és szuper ötleteinket, másrészt pedig ha egyetlen embernek is, de segítséget nyújt, akkor már megérte.
Azt előre leszögezném, hogy a tanácsokat és véleményeket meghallgatom, de a támadó jellegű kritikákat leszarom. Biokém szakos vagyok, ennek ellenére nem tudok mindent sem a saját, sem más szervezetéről. Azt fogom tenni, amit én jónak látok, nem pedig mindenféle szutyok internetes női portálon olvastam. Mert valljuk be: a fogyasztószereknek és a napi 15 lábemelésnek nem sok haszna van...
Hogy egy kicsit rólam is szó essen: közel két évig amerikai fociztam. Előtte semmilyen sportmúlttal nem rendelkezem, tehát ez hatalmas változás volt az életemben. Alkatilag és szellemileg nagyon sok pluszt adott nekem, de nem tudtam már folytatni; tönkretett. A két év alatt hatalmas izomtömegre tettem szert (azért nem vagyok egy testépítő), de talán furcsán hangzik, hogy mindez hátráltatott. A vádlim több, mint 40cm volt, egy normális nadrágot nem találtam rá, vagy ami jó volt, az seggben kb 2 számmal nagyobb... Mondanom sem kell, hogy magassarkú, szoknya, cicanaci kilőve. De ezt is nemrég abbahagytam, és most itt vagyok egymagam: a vádlim néhány centivel vékonyabb lett, a combom és a fenekem sokkal gyarapodott. Talán egy pajzsmirigy túlműködés is bekacsint, bár a zseniális magyar egészségügynek hála ez majd csak két hónap múlva derül ki...
Amióta úgymond visszatértem a mozgásszegény életmódhoz, azóta figyelek az étkezésekre; előtte természetes volt az edzés utáni csoki.
Próbálok minél több vizet meginni egy nap. Sokáig nehézséget okozott, mert vagy nem igényeltem, vagy reflexből bekaptam valami harapnivalót. Idővel sikerült rájönnöm, hogy nem minden éhség, ami annak látszik... Azóta mindig cipelek magammal egy másfél, vagy félliteres üveget (ahogy kényelmesebb), mert ha előttem van, akkor biztosan megiszom a kellő mennyiséget. Bár néha lelkierő kell újratölteni azt a rohadt palackot...:D
A másik a kenyér és hasonló finomságok elhagyása. Persze ez sem megy egyik napról a másikra, ráadásul az első napokban rettenetesen fájt a fejem, hogy nem kapta meg a szervezetem a kellő mennyiségű szemét szénhidrátot. De! Ez motivált, hiszen éreztem, hogy a szervezetem valamilyen módon máris reagált a dolgokra. Azóta a legjobb barátom a puffasztott rizs és búza, valamint a saláták (amikre egy hónapja rá sem tudtam volna nézni!)
Persze a mai napot elbasztam, reggel fáradtan betoltam egy pogácsát és egy krémtúrót, majd ebédre sajtkrémes fornettit és egy 3bitet. Persze most úgy vagyok vele, hogy péntek az én napom, még néhány sör lecsúszik, itt a hétvége, aztán majd elkezdem. Aki erre azt mondja, hogy "mindig csak holnap, kezdd ma a diétát!", annak üzenem, hogy ismerem magam eléggé. és tudom, hogy nem fogom nyugodtan elkezdeni az egészet, ha nem élem ki magam egy kicsit. Fuh, ez hülyén hangzik, de úgy érzem, hogy megengedhetem magamnak ezt, mielőtt teljesen változtatok az életmódomon.
Ami a későbbi bejegyzéseket illeti: majd kerülnek fel képek a jelenlegi állapotunkról, kikérdezem az újdonsült 'társamat', megosztok mindenféle hülyeséget, élményt, ami segített vagy hátráltatott.
De addig is: jó szórakozást Nektek és nekünk mára! :)
Utolsó kommentek